Tóth Nóra vagyok, kutya-fizioterapeuta, habilitációs kutyakiképző. Kisgyermek korom óta mindig volt négylábú családtagunk, így bőven volt alkalmam megismerni a kutyák és macskák testbeszédét, életvitelét.

6 évig Állatorvostudományi Egyetem Klinikáján dolgoztam ambuláns- és műtőasszisztensként. Ezáltal betekintést nyerhettem a különböző műtéti technikákba, amelynek segítségével még pontosabban felmérhetem a műtétek utáni rehabilitáció folyamatát, valamint az ambuláns ellátásban is gyakorlatot szereztem (balesetek, törések, elsősegély, stb). Egy éjszakai ügyeletben hozták be Volvo-t, akit szinte azonnal örökbe fogadtam. Autóbalesetben súlyos medence-és könyök törést szenvedett, sajnos a szívbetegsége miatt kevés időnk volt együtt. Ő indított el az úton, hogy megismerkedjek a kutyák mozgásszervi rehabilitációjával.

2013-ban végeztem el a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaság kutya-fizioterapeuta képzését. Nagyon fontos számomra, hogy folyamatosan képezzem magam, ezért igyekszem minél gyakrabban részt venni különböző továbbképzéseken például rehabilitáció témaköreiben, vagy kutyák kommunikációjával kapcsolatos webinarokon.

Három kutyám van:

Buborék, a terápiás segítőkutya, akivel egy hosszú betegsége miatt csak keveset tudtunk dolgozni. Ezért már csak ritkán és kímélő módon tölt időt gyerekekkel, fogyatékkal élőkkel, idősekkel.

Bizsuval részt veszünk a Szenior Családi Kutya Program demencia kutatásában, mivel 15 évesen a szépkorúak boldog nyugdíjas éveit éli. Aktívan foglalkozunk demencia habilitációval, mindig a megfelelő szakember segítségével.

Vegas 11 éves bullterrier keverék, aki által sok-sok tapasztalatot szereztem a kutyák allergiája, bélrendszeri problémái, ösztönkezelés és viselkedésterápia témakörében, valamint több kutyás sportban is szerencsét próbáltunk.

Fontosnak tartom, hogy a betegeimet mindig fokozatosan, a kutya kommunikációjának és belső állapotának megfelelő módszerekkel szoktassam hozzá a fizioterápiás eszközökhöz és feladatokhoz.

Debreceni Kriszti vagyok, kutya- fizioterapeuta és Hoopers instruktor.

Gyermekkorom óta rajongok az állatokért, az elmúlt tíz évben számtalan sportot kipróbáltam kutyáimmal.

2016-ban érkezett az életembe Zoé kutyám, akkor még nem is sejtettem, hogy teljesen megváltaztatja az életemet, és meghatározza későbbi pályaválasztásomat is. A vele töltött idő ébresztett rá, hogy mennyire fontos a mozgásszervi problémák korai felismerése, valamint az időben elkezdett rehabilitáció, hiszen egy sikeres műtét nem garancia a teljes felépüléshez.

2021. nyarán végeztem el a Terápia az Állatokért Alapítvány kutya-fizioterapeuta képzését. A megszerzett tudás fontos, és annak frissen tartása a mai világban elengedhetetlen, ezért folyamatosan képzem magam, hogy betegeinket naprakész tudás alapján láthassák el.

Személyes célom a megelőzés jellegű gyógytorna, és az időskori betegek rehabilitációjának népszerűsítése a kutyáknál is.

Fizioterápia mellett kutyák oktatásával foglalkozom; csoportos engedelmes oktatást és Hoopers edzéseket (távolról irányítás) tartok. Zsivány nevű vizslámmal a Hoopers népszerűsítésén dolgozunk jelenleg is.

Dobrovitz Szabrina vagyok, kutya-fizioterapeuta és állatorvosi asszisztens.

Már régóta szenvedélyesen kötődőm az állatokhoz, korábban egy szentendrei menhelyen, önkéntesként kezdtem a pályafutásom. Később egy budapesti nagyforgalmú Állatkórházban kezdtem állatorvosi asszisztensként dolgozni.

Munkám során gyakran találkozom traumából eredő vagy genetikai hajlamból adódó ortopédiai elváltozásokkal. Ezek az esetek, illetve a saját idősödő kutyusom mozgásszervi panaszai inspiráltak arra, hogy mélyebben megismerjem a fizioterápia világát.

Ezért is döntöttem úgy, hogy elvégzem a kutya-fizioterapeuta képzést, hogy még többet tudjak tenni a kisállatokért, hogy segíthessek a páciensek rehabilitációjában, hogy hozzájárulhassak a kondíciójuk visszanyeréséhez, továbbá, hogy szélesebb körű szakmai ismeretekre tegyek szert.

2023-ban miután sikeres vizsgát tettem a Vetrehab Kutya-fizioterapeuta képzés keretein belül, csatlakoztam a Pet Mobility Csapatához, azzal a hosszú távú céllal, hogy minél több kutyusnak, segíthessek mihamarabb visszatalálni a fájdalommentes és jó életminőséghez. Számomra nagyon fontos, hogy népszerűsítsem a fizioterápiát mind az állatgyógyászati szakmában, mind a Gazdik körében! Azt szeretném elérni, hogy minél szélesebb körben elterjedjen a megelőzés/prevenció fontossága!

Biró Edina vagyok, kutya-fizioterapeuta és állatorvosi asszisztens.

Gyerekkorom óta az állatok szeretete meghatározza az életemet és mindig is tudtam, hogy segíteni szeretnék nekik.

2019 óta dolgozom az ország egyik legfelszereltebb, nagy forgalmú, sebészeti és diagnosztikai központként működő Állatkórházában, vezető asszisztensként. Munkám során rengeteg ortopéd és sebészeti esettel találkozom, illetve kísérem végig a kisállatok felépülésének folyamatát.

Kutya-fizioterapeuta képzést a Vetrehab oktatási intézménynél kitűnő eredménnyel végeztem el, majd ezután csatlakoztam a Pet Mobility Csapatához. Tanulmányaim során folyamatosan bejártam a Pet Mobility-be, hogy minél több esettel találkozhassak.

Az állatorvosi asszisztensi tapasztalataim megalapozták azt a szakmai tudást, amely elengedhetetlen a hatékony rehabilitációhoz. Különösen közel áll hozzám a mozgásszervi problémák és a gerincsérülések kezelése, hiszen saját kutyáim története is szorosan kötődik ehhez.

Jelenleg 3 tacskó gazdája vagyok.

Az élet mindig kihívások elé állít, 2023 nyarán ugyanis Amyke a mentett tacskóm lebénult. Ekkor ismerkedtem meg igazán a fizioterapeuta szakmával. Amy tanított meg arra, hogy a türelem milyen fontos és hogy mindent el tudunk érni, ha elég szorgosak és kitartóak vagyunk. Amy 1,5 év után a saját lábán jár, hosszú és rögös út vezetett a idáig, de minden percet megért. Nagyon hálás vagyok az életnek, hogy részese lehettem a felépülésének.

Csutaknak a 16 éves kutyusomnak számos időskori ortopédiai problémája van, és ezzel példálozva próbálom felhívni a figyelmet a prevenció fontosságára, hogy kis kedvenceink idős korban is a lehető legfájdalommentesebb életet élhessék.

Legújabb kutyusom Jasper, egy igazi kis energiabomba. A kapcsolatunk nem indult könnyedén, voltak szociális nehézségei és a félelem agressziójával is van dolgom bőven, de hiszek benne, hogy a legtöbbet ki tudom hozni belőle. Róla lemondtak, mert lebénult, én pedig elkezdtem a rehabilitációját, ami jelenleg is folyamatban van. Így az élet összekovácsolt minket, majd pedig örökbe fogadtam.

Ők inspiráltak arra, hogy mélyebb szinten megértsem a fizioterápia fontosságát, és segítsek más gazdiknak is a reményt és megoldást megtalálni. Ahogy nekik, úgy a betegeimnek is szeretném megadni a boldog és fájdalommentes mozgás élményét, hogy teljes életet élhessenek.
Gazdiként pedig pontosan tudom, milyen nehézségekkel és kihívásokkal jár egy beteg állat rehabilitációja, és talán ezért is tudok még jobban együtt érezni a hozzám forduló gazdikkal.